A többiek vehemensen “biztatni” kezdték, hogy igenis, ne zárja ki a lehetőségét, hogy tegye félre a merev elgondolást, hogy márpedig visszafelé az életben nem megyünk. Inkább nyitottan, bátran, adja meg az esélyét egy újabb kiutazásnak. Nem volt ez rossz tanács, sőt, mégis látszott, hogy nem közelíti, hanem távolítja őt a saját válaszaitól.
Néztem őt és szerettem volna elmondani, hogy pontosan értem, tudom, mit érez. Sokan, akik megélték ezt, szintén tudják. Amikor visszatérünk régi otthonunkba, legyen az egy külföldi város vagy akár belföldön egy másik, nem ugyanazt találjuk már. A réginek hűlt helye, olyan, mintha betolakódók lennénk.
Amit megéltünk ott, az a múlté. Van egy teljesen egyedi, egyéni tapasztalásunk, amit van, aki jól ért, van, aki nem érti és tanácsokkal lát el minket úgy is, hogy ő esetleg nem tapasztalta meg mindezt.
Személyes történetem
Négy évet éltem Barcelonában, a harmincas éveim elején. Aztán hazajöttem Magyarországra. Az elmúlt 12 évben, mióta itthon élek, nagyon sokszor megkaptam a kérdést: “Miért jöttél haza?”. A válasszal pedig többnyire mindig bajban voltam. Próbáltam úgy felelni, ami mások számára értelmezhető, pl. meg akartam állapodni, családot szerettem volna, stb., és ezek mind igazak részben, de ennél sokkal bonyolultabb elmondani, mi áll a döntéseim hátterében.
És ahogy ezen gondolkodtam, hogy engem mi vitt ki, mi hozott haza, arra jutottam, hogy egyszerűen csak az élet, amit én sokszínűen, soknyelvűen szeretek élni. A vágyam arra, hogy új életet kezdjek, hogy része lehessek egy másik kultúrának (Spanyolország) és négy évvel később a vágyam arra, hogy visszaérkezzek a gyökereimhez, hogy túllendüljek a megtorpanáson egy radikális lépés a hazatérés által, még úgy is, hogy imádtam Barcelonát.
A döntéseink pusztán válaszutak, és minden úton vár ránk valami különleges, boldog vagy szomorú, de a változás által lüktetően élő, új valóság. A kérdés tehát nem az,hogy “Miért ne lehetne visszamenni?” vagy, hogy “Ugyan miért nem mész vissza?”.
Az igazi kérdés
A kérdés az: “Mit jelentett pontosan a számodra az a hely? Ki és mi voltál ott Te, amit oly értékesnek, különlegesnek találsz? Mi az, amit megéltél ott és szeretnéd, ha ez a megélés az életed része lenne újra? Ha pedig a választ erre már tudod, akkor gondold végig, mi segített neked akkor, hogy rátalálj? MI segíthet abban, hogy közel kerülj most, a mostani tudásoddal ehhez az életérzéshez (vagy egy hasonlóhoz, hiszen te is más lettél azóta)? Mi az, ami hasonló érzésekkel tölthet el téged a jelenlegi életedben és hol tudnád ezt megélni?
És valójában az is lehet, hogy egyáltalán nem is arra vágysz, oda visszamenj, hanem pusztán arra, valami hasonlót tapasztalj meg- egy új helyen, új emberekkel. Sőt, az is lehet, hogy egyáltalán nem is kell menned sehová: a mostani életedben ugyanúgy meglátod azt az értékest és különlegest, amit olyannyira kívül, egy másik helyen kerestél.
A válaszokat senki nem tudhatja helyetted. Te érzed őket, hol erősebben, hol mélyebben, elrejtve, legbelül. Mert ez a te saját utad, a saját egyedi életed.
