Ha jártál már külföldön, vagy volt alkalmad anyanyelviekkel beszélni, akkor ismered a döbbenetet, hogy nem egészen az hallod vissza, amit a suliban a könyvekből sulykoltak neked, vagy az aktuális felmérő teszten beikszeltél, mint helyes nyelvtani szerkezetet…Legalábbis a youtube vloggerek ideje előtt elég gyakran futhattunk bele hasonló, sokkoló helyzetekbe.
Szerencsére azóta ott a lehetőség, hogy napi ezer órában hallgasd a különböző nyelvű vloggereket, rádiókat, podcastokat, tippeket kapj, mit és mit ne mondj, összehasonlíthasd az ausztál akcentust a brittel és sorolhatnám. És valóban, az állásinterjúkon senki sem a nyelvvizsga bizonyítványodra kíváncsi, hanem arra, hogyan beszéled a nyelvet, tudsz-e jól írni esetleg az adott célnyelven, hogyan találod fel magad stresszes helyzetekben is. Ha pedig utazol, elengedhetetlen, hogy meg tudj szólalni legalább angolul, ma már, ha pedig dolgozni mész külföldre, a túlélésed múlik azon, TÉNYLEGESEN beszéled-e az ország nyelvét (vagy legalább az angolt…).
Akkor mégis mi értelme van a nyelvvizsgának?
Ki és hol kéri tőled, ha jelenleg Magyarországon már a diplomához sem tartják szükségesnek (az új törvények szerint) a „mérhető” nyelvtudást? Másik kérdés, hogy, ad-e a nyelvvizsga valós tudást?
Kezdjük a második kérdéssel. Lassan egy évtizednyi nyelvi tréneri és nyelvi coach tapasztalataim szerint a válaszom, hogy IGEN, ad valós tudást!
Még egyetlen tanítványt sem láttam levizsgázni úgy, hogy ne tudtak volna a tanult idegen nyelven fogalmazni, beszélni, kifejezni magukat az adott szintnek megfelelően.
A nyelvvizsga ugyan merevebb kereteket jelent, mint a való élet. Lehet, hogy azt a fajta lexikális, nyelvtani tudást, amit ott be kell mutatnod, a hétköznapokban nem pont úgy, vagy nem tudatosan használod, de ettől függetlenül meghatároz nyelvi szinteket az azokhoz tartozó szókinccsel, nyelvtannal, hallás utáni értéssel, amit ha elsajátítasz, te igenis tudója leszel az adott nyelv szabályainak, struktúrájának, alapvető jellegének.
A nyelvvizsga egy olyan erős, biztos bázist ad, amire lényegesen könnyebb és hatékonyabb építkezni, hozzáadni az „élő” nyelvet, mint ennek hiányában. Sokkal kevesebb kétséggel, sokkal nagyobb magabiztossággal fogod majd a tudásod gyarapítani, ha a nyelv alapjait már ismered.
Arról nem is beszélve, hogy ez egy világos, látható, tervezhető cél, ami motivációként is szolgálhat arra, hogy haladj a nyelvvel. A döntéssel, hogy nyelvvizsgázol, azzal, hogy kitűzöd a pontos dátumot, saját magadnak adsz kereteket a tanuláshoz. Nem folysz szét, nem állsz meg, mert ott lebeg a szemed előtt az, hogy teljesítened kell majd a követelményeket és ez jelen esetben egy nagyon is pozitív hajtóerő.
Mindemellett ne felejtsd el, hogy a nyelveknek rengeteg rétege, szubkultúrája van. Nem mindenhol használhatod a gamer angolt, vagy a laza amerikait, vagy a „Hé, haver, hogy ityeg?”-et. Egy állásinterjún például egészen biztosan nem lenne szerencsés. 😉
A valós nyelvtudáshoz egy lehetséges út lehet a nyelvvizsga, másrészt, sok helyen szükséged lesz a vizsgapapírra, hogy igazold a tudást. Nézzünk meg párat:
- Egyetemi felvételi pontokhoz: ezt nem is kell nagyon ragoznom, plusz pontokat gyűjthetsz be a nyelvvizsgák által.
- Külföldi egyetemi tanulmányok: Erasmus esetében nem feltétel, de plusz pont jár a nyelvvizsgáért.
- Külföldi továbbtanulás: mind a graduális, mind a posztgraduális képzésekhez megszabják az egyetemek, hogy melyik nemzetközi nyelvvizsgát fogadják el és milyen eredmény minimum szükséges a képzésre történő bejutáshoz. Az IELTS, TOEFL, Cambridge vizsgák a leggyakoribbak.
- Külföldi munkavállalás esetén hasonló a helyzet, bizonyos állásoknál elvárás a nyelvvizsga megléte, viszont vannak cégek, akik saját interjúkon illetve írásbeli teszteken mérik a hozzáértésedet.
Röviden összegezve
A címben szereplő kérdésre, miszerint „mire mész a nyelvvizsga papírral” a válaszom az, hogy sok ponton képes megkönnyíteni az életed, a terveid előrehaladását. Ugyanakkor amivel valóban sokra mész, az a minél magasabb szintű, alapos, magabiztos és helyes használata az idegennyelvnek.
